Üdvözlöm! Folytatom a legutóbbi témát, kérdésfelvetést, hogy: Mitől is hízunk el valójában? A mai videóban a hízás és fogyás folyamatát egy kicsit más szemszögből fogjuk megvizsgálni.

​

A tanítórész végén Márti történetét fogom elmesélni, aki 45 kilót fogyott.

​

Amit tehát ebben a videóban részletezek, az az éhség és a hízás összefüggése. Hogyan vezet a gyakori éhség elhízáshoz, és miért is éhesek túl gyakran az emberek?

​

Kezdem azzal, hogy az éhség és a jóllakás két fantasztikus érzés. Miért mondom ezt? Hiszen ki szeret éhes lenni? Nem azért mondom, mert jó érzés, hanem azért, mert nagyon hasznos.

Ha nem működne az éhségközpontunk, azaz nem éreznénk az éhséget, valószínűleg éhen halnánk. Hacsak valaki nem diktálná belénk az ételt. Tehát ez egy nagyon hasznos dolog. Ha nem lenne éhség és jóllakottság, fogalmunk sem lenne arról, hogy mikor van szükségünk ételre, és mikor nincs. Mikor együnk, és mikor ne együnk.

Ez a rendszer a szervezetünkben egy csodálatosan szabályozott folyamat. És kik a szereplői? Külsőleg az ételek illata, a látványa, sőt, már a gondolata is! Belül pedig az emésztőenzimek, a bélben és a zsírszövetben termelődő hormonok, a raktározott tápanyag és az idegrendszer.

​

Ha ezeknek a működése összhangban van, akkor az ember az ideális súlyánál marad. Most nézzük meg, hogy miként zajlik ez a folyamat!

Az evés, az illatok, a gondolat – amikor arra gondolunk, hogy milyen jó lenne enni ezt vagy azt – jelzik az agynak, hogy ételre van igényünk, és éhséget fogunk érezni. Jelzik, hogy nemsokára itt lesz az ideje a táplálkozásnak.

Amikor megesszük az ételt – attól kezdve, amikor a táplálékot elkezdjük rágni –, ez a táplálék felszívódik bennünk. Termelődnek mindenféle bélrendszeri hormonok, és egyéb hormonok, például a hasnyálmirigyben. Ezek jeleznek az agynak, és elkezdik éreztetni vele, hogy kezdünk jól lakni.

És a felszívódással egy időben elindul a raktározás is – ahogy erről szó volt a második videóban. A raktározási szerveinkben, elsősorban a zsírszövetben termelődnek hormonok, amik pedig azt jelzik az agynak, hogy van elég tápanyag a raktárban, nem kell többet enni. Tehát kialakul a jóllakottság érzése.

​

Azonban, ha ez a rendszer elromlik, akkor nagy bajba kerülünk, mert az egész folyamat eltolódik a raktározás irányába.

​

Nézzük meg, hogy milyen okok vezethetnek ennek a rendszernek az elromlásához! Három fő ok van.

1. Az egyik fő ok az, hogy az emberek általában nagyon sok szénhidrátot fogyasztanak, amitől a vércukorszintjük ingadozik: egész nap sokszor föl-le mozog. Ez a vércukor-ingadozás gyakorlatilag oda vezet, hogy az éhség nagyon sokszor megjelenik a nap folyamán, és nagyon sokszor késztet táplálékfelvételre – azoknál jellemző ez tehát, akik sok szénhidrátot fogyasztanak.

2. A második fontos dolog az, hogy – ha sok szénhidrátot fogyasztunk, akkor – egyre többet fogunk raktározni. A raktárakból pedig olyan hormonok szabadulnak fel folyamatosan, amik elrontják a jóllakottsági központunk működését. Ezt úgy hívjuk, hogy leptinérzéketlenség.

A leptin egy hormon, ami a zsírszövetben termelődik, és az a feladata eredetileg, hogy jelezze a központi idegrendszernek a raktárak telítettségét. Ha túl sok leptint termelünk – mert nagyon sok a zsírszövetünk –, akkor ez a rendszer elromlik, és az agyunk már nem érzékeli a raktárakban tárolt anyag mennyiségét. Ennek az a következménye, hogy még akkor is eszünk, amikor már nem kellene. Így válik ördögi körré az elhízás.

3. A belső jóllakottsági rendszer elromlásához vezető harmadik tényező – és ez sajnos nagyon gyakori –, hogy az ételeink ízfokozót, illetve nagyon sok fruktózt tartalmaznak. Manapság rengeteg gyümölcsöt, lekvárt, gyümölcslevet, aszalványt fogyasztanak az emberek, és ez – egyebek mellett – oda vezet, hogy a jóllakottsági központuk nem tud rendesen működni. Ezek az anyagok, tehát a fruktóz és az ízfokozók, legátolják a jóllakottsági központunk működését, és így nem hagynak bennünket jóllakni. Azaz megint csak túllövünk a célon az étkezéssel.

​

Mit tanulhatnak tehát ebből azok, akik folyton éhesek?

Az egyik fontos dolog, amit meg kell tanulni, hogy a sok szénhidrát fogyasztása vércukorszint-ingadozáshoz vezet. Tehát a szénhidrátból vissza kell majd venni. (Majd egy későbbi videóban beszélek arról, hogy akkor miből nyerünk energiát, ha nem szénhidrátból.)

A másik nagyon fontos dolog, amit meg kell tanulni, hogy a nagymennyiségű gyümölcsfogyasztás – a magas fruktózbevitel miatt – sajnos legátolja a jóllakottsági központunkat. Ezért a gyümölcsből és gyümölcskészítményekből is vissza kell majd vennünk.

A harmadik fontos dolog, amit meg lehet tanulni ebből a videóból, hogy próbáljuk meg elkerülni az ízfokozókat, azaz csökkenteni a mesterségesen ízfokozott ételek fogyasztását. Ilyen ízfokozó például a nátrium-glutamát, aminek a fogyasztását próbáljuk meg minél jobban kiszűrni az ételeinkből.

Tudom, hogy ez nehéz, hiszen majdnem minden ételkészítményben van ez az ízfokozó. De sajnos ez a helyzet, ehhez kell igazodnunk, mert a nátrium-glutamát fogyasztása legátolja a jóllakottsági központot. Ha azt akarjuk, hogy ténylegesen kialakuljon bennünk a reális jóllakottságérzés, akkor próbáljunk ízfokozó mentesen táplálkozni.

​

----

​

Most pedig ismerjük meg Mártit, ahogy ígértem. Ő egy fiatal, velem egyidős hölgy – már, ha én fiatalnak számítok – a ki mára már hozzám hasonló alkatú lett. Korábban azonban rettenetesen utálta azt, ahogy kinéz, és nagyon nem szerette, amikor fényképezték. Állandóan evett, például rengeteg gyümölcsöt fogyasztott. Sokat kínlódott a túlsúlya miatt, és az volt a legnagyobb problémája, hogy a nagy súlyától már nem tudott rendesen mozogni, nem tudott együtt sportolni a családdal.

Amikor visszavette a szénhidrát mennyiségét, és tényleg érezte azt, hogy ura a helyzetnek, hogy akkor eszik, amikor éhes – amikor igazán éhes –, akkor nagyot javult az állapota, mert sokkal jobban tudta szabályozni azt, hogy mennyi ételt vesz magához. Végre érezte, hogy mennyire van szüksége igazából.

Márti 164 centiméter magas, és 110 kilóról indult. Jelenleg 64 kiló, tehát 46 kilóval kevesebb lett 11 hónap alatt. Köszönhetően annak az étrendnek, aminek az egyik lényege a szénhidrátcsökkentés: egyrészt azért, hogy kevesebb zsírt raktározzunk, másrészt azért, hogy a jóllakottsági központunk rendesen működhessen.

Ő is elkezdte a szénhidrátcsökkentett életmódot, némileg megnövelt zsírmennyiséggel, hogy legyen energiája. 46 kiló leadását követően maradt még rajta egy nagyon kevés súlyfelesleg, de igazából már nagyon-nagyon jól néz ki, azt a kevés felesleget pedig hamarosan szépen ledolgozza.

És nem csak a súlya változott megfelelő módon, hanem jelentősen csökkentek az ízületi fájdalmai is, ami a nagy súly mellett mindennapos gyötrelem volt Mártinak. Olyannyira, hogy nem kell már fájdalomcsillapító gyógyszereket szednie. Korábban ezeken élt, és rendszeresen kellett szednie más gyógyszereket is, hogy mozgásképes maradjon.

Márti írt nekem egy levelet, miután elérte a majdnem ideális testsúlyát: „Frissebb, energikusabb, terhelhetőbb lettem. Edzésekre járok, mert még szeretném növelni az állóképességemet. Ruhaméreteim jelentősen csökkentek. Időnként félrelépek, de alapvetően nagyon jól betartom ezt az étrendet, és ezt egy életfogytig tartó étrendnek gondolom.”

​

Márti egy nagyon szép sikertörténet. Mindenkinek azt kívánom, hogy egyszer jusson el oda, hogy elérje az ideális testsúlyát, valamint az ideális frissességét és energikusságát. Ez egyáltalán nem hiú ábránd…

​

Köszönöm a figyelmet!

© Borka Balázsné dr. Dabóczi Andrea orvos, e.v. | nyilv.tart. szám: 50154520

A fenti videó szövege

Küldje el családtagjának, ismerősének ezt a lehetőséget

Másolja ki az alábbi, feketével írt karaktersorozatot (linket), és küldje tovább bármilyen módon (e-mailben, Messengeren, Facebookon, SMS-ben...):

​

https://drfogyas.hu/videosorozat

Családtagja vagy ismerőse is kérhet hozzáférést a videókhoz azzal, hogy megnyitja ezt a linket, és megadja az e-mail-címét, ahová az értésítőket küldhetem neki.

A sorozat korábbi részei:

1. videó